Mielőtt elindulnál a megoldás felé, célszerű meghatároznod, mi az, amivel szeretnél megküzdeni. Talán az itt felsororolt problémák valamelyike, netán párhuzamosan több is van.
Az egész életemet megkeseríti egy fojtogató, szorító érzése, mintha beragadt volna a „pánik” gomb. Ellehetetleníti a mindennapjaimat, szép lassan megöli a jó dolgokat, amik eddig örömet okoztak. Folyamatosan küzdenem kell ezzel az élménnyel és ez a harc leszívja az összes élet-energiámat.
Van egy hang bennem, ami folyton mindenbe belekotyog és kritizál. Szüntelenül megkérdőjelez mindent, amit mondok vagy csinálok. Olyan ez, mintha folyton egy torz tükörben látnám magamat és a valóságot, már megkérdőjeleződik az is, amiben eddig biztos voltam.
Úgy érzem, egyszerűen kiszívták belőlem az életet. Képtelen vagyok bármilyen örömet, boldogságot érezni, kizárólag a szomorúság, a lehangoltság van jelen, bármerre nézek. Elszürkült, reménytelen lett minden és jószerével már értelmét sem látom küzdeni ellene.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is eljutok a senki földjére. Mert most úgy érzem, valahol ott bolyongok, mert szétesettnek érzem az eddigi életemet. Szeretném újra megtalálni az értékeket, a célokat, a motivációmat, mert az eddig jól bevált dolgok egyszer csak működésképtelenné váltak számomra.
Valami nincs rendben velem. Vagy a párommal. De leginkább velünk, kettőnkkel. Pedig olyan ígéretesen indult minden, de valami elveszett útközben. Jó lenne megjavítani a kapcsolatunkat, mielőtt végleg zátonyra fut. Sok mindent próbáltam, sajnos eredménytelenül.
Úgy érzem, semmi értelme bármit csinálnom. Céltalanná, üressé vált az életem. Már a reggeli felkelés és elindulás is komoly erőfeszítéssel jár, csak megszokásból viszem az életemet. Ha nem lennének kötelező dolgok, amit meg kell csinálnom, legszívesebben meg sem mozdulnék egész nap.
Túl sok elvárás, túl sok felelősség, túl sok „kell”, „muszáj”, kötelesség. Kb. mintha folyamatosan egy iszonyatos súllyal rám nehezedő teherrel együtt kellene elvégezni a napi feladatimat. Úgy érzem, lehetetlen kikapcsolnom, megpihennem.
Fogalmam sincs mi a bajom, egyszerűen sz@r az élet. Egyszerre érzem azt, hogy semmi okom nincs panaszkodni és az elviselhetetlen nyomást. Ez a kettősség folyamatosan keresztre feszít, szétszedi az életem.
De a fejlődés, növekedés, kiteljesedés nem kötelező, hanem választható opció és a döntés kizárólag rajtad áll.
Milyen lehetőségek közül választhatsz?
Ez az út azért tűnik jó megoldásnak, mert a lehető legkisebb erőfeszítést, energiát, befektetett munkát igényli. Ráadásul mindennapjaid során a túléléséért való küzdelem amúgy is kiszívja belőled az életerőt, így a mozdulatlanság természetesnek, magától értetődőnek érezhető.
A hátránya az, hogy ha valami csoda folytán egy jótékony szélvihar elsodorja a fejed felől a sötét felhőket és eloszlatja a sűrű ködöt, egy kevésbé jó helyen találod magad és korábbi életed rosszabb, üresebb verziójával leszel kénytelen beérni a továbbiakban.
A rossz hírem az, hogy ez a megoldás szokott a legkevésbé működőképes lenni. Csak a realitás feláldozása árán, önmagadat és másokat becsapva tudod eljátszani az élet színpadán, hogy sikerült visszaállítanod a „régi jó világot”, hiába mormolgatod vagy harsogod kellő gyakorisággal minden fórumon a „Régen minden jobb volt” mantrát.
Emberként saját életutunkon járva a visszafelé vezető ösvények többnyire zsákutcába, rosszabb esetben szakadékba vezetnek.
Ha ezt az utat választod, első lépésben Winston Churchil szavaival szólva „Nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket…”
Na jó, ennyire azért nem tragikus a helyzet, mégis jó, ha felkészülsz: nem Bethoven örömódáját dúdolgatva, önfeledt mosollyal az arcodon fogsz szembenézni önmagad árnyékos belső világával.
Ha viszont megteszed, idővel még a legvicsorgóbb szörnyetegeket is megszelídítheted, sőt, integrálva új dimenziókkal, erőforrásokkal, színekkel gazdagítják személyiségedet.
Ha már meghoztad a döntést és szeretnél megküzdeni az életedet megkeserítő próblémákkal, jól jön egy kísérő, aki veled tart ezen a sok nehézséggel teli belső utazáson.
Mert együtt lényegesen könnyebb.
Miért dolgozz velem?
Több, mint 10 éve kísérek egyéneket és csoportokat a problémáikkal való megküzdés, a teljesebbé válás, az önismeret és a személyes fejlődés útján.
Közben folyamatosan tanulok és dolgozom saját magamon, mert csak így válhatok igazán jó segítővé, másokat kísérni képes szakemberré.
Közös munkánkban a jelenlegi problémáid megoldásának érdekében egyránt fókuszálunk a múltból hozott nehézségek feloldására és a benned rejlő fejlődési lehetőségek kibontakoztatására.
Kész megoldások, „instant” bölcsességek, semmitmondó válaszok helyett arra a felfedezésre hívlak, ahol a másokra való támaszkodás helyett saját magadban találod meg az előrevivő utadat és a haladáshoz szükséges ERŐT.
Ezáltal elmélyült önismerettel, erősebb önbecsüléssel, személyiségedben kiteljesedve kerülhetsz ki életed nehézségeiből, fájdalmas időszakaiból.
Élőben személyesen, online, vagy a kettőt kombinálva.
Melyik az elérhető, komfortos és biztonságos számodra?
Lépj be az ajtón és foglalj helyet a terápiás fotelben. Én is ott ülök majd, hallgatlak, figyelek rád és elkísérlek azon a nehéz belső utazáson, ami kivezet téged a jelenlegi nehéz életszakaszodból. Segítek abban, hogy megküzdj a problémáiddal, rátalálj belső bölcsességedre, elveszett erőforrásaidra és azokra a megoldásokra, amik most még láthatatlanok és elérhetetlenek számodra.
Az online tér egy könnyen elérhető, mégis biztonságos közeget adhat. A közel és a távol között félúton, a saját tempódban, kellő óvatossággal kezdhetunk dolgozni a problémáidon munkát. Ez a fajta kapcsolódás több lehetőséget ad valamennyit megtartani a védelmi vonalaidból
De lehet jól működő megoldás akkor is, ha fizikai távolság miatt nem megoldható a személyes találkozás.
Az élő és az online kombinálása erősítheti egymás hatását, főleg a csoportok esetében.
Ilyenkor a személyes együttlétek mellett vagy azt követően folytatódhat a csoportmunka egy megfelelő online felületen, jól meghatározott és közösen elfogadott szabályok és keretek mentén.
Ez lényegesen több energiát, odafigyelést igényel, viszont intenzívebbé teszi a csoportmunkát, elmélyíti, katalizálja a benned lezajló történéseket.